A glükózszenzorok és az inzulinpumpák a hipoglikémia megelőzésében

Igen. A riasztásos szenzor a hipoglikémia megelőzésének egyik legjobb eszköze, és ma ez a vércukor-monitorozás standardja az 1-es típusú cukorbetegségben élő felnőtteknél [1]. A szenzor a legtöbbet azoknak a betegeknek használ, akiknél nagyobb a hipoglikémia kockázata [2] [3]. Ilyenek azok, akik már nem érzik a hipoglikémiáikat, vagy akiknek az elmúlt évben súlyos hipoglikémiájuk volt [2] [3]. Az ilyen kockázatú, inzulininjekcióval kezelt felnőtteknél a szenzor 72%-kal csökkenti a legalább 20 percig 54 mg/dl (3,0 mmol/l) alatti hipoglikémiás epizódokat [2]. Ezt a csökkenést a csak vércukormérő használatához viszonyítva számolták [2]. Azoknál, akik már nem érzik a hipoglikémiáikat, a súlyos epizódok száma a felénél is kevesebbre csökken a szenzor használata alatt, a csak vércukormérős időszakokhoz képest [3].

A szenzor azoknál az inzulininjekcióval kezelt felnőtteknél is csökkenti a hipoglikémiákat, akiknek rosszabb az anyagcsere-állapotuk, és a glikált hemoglobinjuk (HbA1c) legalább 7,5% [4] [5]. Ebben az esetben a legalább 20 perces, 54 mg/dl (3,0 mmol/l) alatti vércukrú epizódok száma körülbelül 30%-kal csökken [4]. A 70 mg/dl (3,9 mmol/l) alatt töltött idő nappal körülbelül 40%-kal, éjjel majdnem a felére csökken a csak vércukormérős időszakokhoz képest [5].

A küszöb az az érték, amelytől a szenzor hipoglikémiás riasztása megszólal. Az orvosi csapatoddal együtt választod ki, a hipoglikémiás kockázatod alapján. Kezdetnek ésszerű küszöb a 65–70 mg/dl (3,6–3,9 mmol/l) [6]. Az orvosi csapatod megtanítja, hogyan állítsd be a riasztásokat, amikor elkezded használni a szenzort [7].

Ne feledd, hogy a szenzor által mutatott érték 5–15 perccel késik a vér cukorszintjéhez képest [1]. Ezért egy túl alacsony küszöbű riasztás akkor is megszólalhat, amikor a hipoglikémia már kialakult, ahogy a hipoglikémia megerősítéséről szóló oldal is elmagyarázza. Ha gyakori vagy súlyos hipoglikémiáid vannak, vagy már nem érzed őket, az orvos a szokásosnál kevésbé szigorú vércukorcélokat határozhat meg [1]. A hipoglikémiás riasztás küszöbét egyénileg állítják be, és idővel módosítható [8].

Az előrejelző riasztás, amely nem minden szenzorban van meg. Az ilyen riasztással rendelkező szenzor felméri, milyen gyorsan csökken a vércukor, és figyelmeztet, mielőtt a kijelzett érték egy bizonyos küszöb alá esne [1]. Például az egyik ilyen riasztású szenzor akkor figyelmeztet, amikor úgy becsüli, hogy az érték a következő 20 percben 55 mg/dl (3,1 mmol/l) vagy annál kevesebb lesz [9]. Így van időd szénhidrátot (CH) bevinni, mielőtt a vércukor elérné ezt az értéket.

Ha előrejelző riasztású szenzorra váltasz, észreveheted, hogy csökken a 70 és az 54 mg/dl (3,9 és 3,0 mmol/l) alatt töltött idő [9]. Ez az idő akkor is csökken, ha a hipoglikémiás riasztás küszöbe 70, és akkor is, ha 80 mg/dl (3,9 vagy 4,4 mmol/l) [9]. Az előrejelző riasztás haszna nem függ attól, milyen gyakran nyitod meg a szenzor alkalmazását, mert a riasztás mindenképpen magától megszólal [10]. Az a szenzor, amely ritkábban ad téves hipoglikémiás riasztást, segít gyorsabban kezelni az éjszakai hipoglikémiát, mert kisebb az esélye, hogy figyelmen kívül hagyod a riasztásait [11].

Ez az a funkció, amellyel a pumpa magától leállítja a bázisrátákat. A bázisráták azt az inzulint jelentik, amelyet a pumpa folyamatosan, kis mennyiségben ad be. A küszöbleállításnak nevezett változatban a pumpa akkor állítja le a bázisrátákat, amikor a szenzor értéke elér egy beállított küszöböt. Egyes pumpák előrejelző leállítással működnek, és korábban leállítják a bázisrátákat, amikor úgy becsülik, hogy a szenzor értéke a következő 30 percben eléri a beállított küszöböt. A pumpa ezután akkor indítja újra az inzulinadagolást, amikor a szenzor értéke biztonságosnak tartott tartományba emelkedik. Már az egyszerű küszöbleállítás is körülbelül egyharmadával csökkenti az éjszakai hipoglikémiákat, a HbA1c emelkedése nélkül [12].

Gyermekeknél és serdülőknél az előrejelző leállítás jelentősen csökkenti a hipoglikémiában töltött időt, főleg éjszaka [13] [14]. Ez a haszon a hiperglikémiában töltött idő és a ketoacidózisos epizódok számának növekedése nélkül jelentkezik [14]. Az automatizált inzulinadagoló rendszer (AID) egy szenzorhoz kapcsolt, algoritmus által vezérelt pumpa [1]. Az AID-pumpa folyamatosan és mindkét irányban hozzáigazítja az inzulinadagolást a szenzortól kapott értékekhez és azok tendenciájához [1]. A hipoglikémia nagy kockázatának kitett felnőtteknél az AID-pumpa körülbelül 60%-kal csökkenti a 70 mg/dl (3,9 mmol/l) alatt töltött időt [15]. Az alábbi ábra összehasonlítja a három technológiát.

Nem. Az AID-pumpa folyamatosan, mindkét irányban hozzáigazítja az inzulinadagolást, és egyes modellek kis korrekciós inzulinadagokat is beadnak [7]. Egyetlen AID-pumpa sem tudja azonban eltávolítani a szervezetből a már beadott inzulint [7]. Hipoglikémia továbbra is előfordulhat egy túl nagy étkezési bólus vagy egy fizikai megterhelés után, főleg ha nem jelezted időben a pumpának [6]. Hozzájárulhat a szenzor által becsült értékek élettani késése is a vér cukorszintjéhez képest [6]. Az injekciókról vagy szenzor nélküli pumpáról AID-pumpára való áttérés után a súlyos hipoglikémiák ritkábbak a mindennapi gyakorlatban [16] [17]. A szenzorhoz kapcsolt, előrejelző leállítású pumpához képest az AID-pumpák a randomizált vizsgálatokban általában nem csökkentették tovább a súlyos hipoglikémiák számát [1]. A mindennapi gyakorlatban ez a csökkenés néha az ilyen pumpáról való áttérés után is megfigyelhető [16].

Az AID-pumpát használó, 1-es típusú cukorbetegségben élő felnőttek körülbelül egyötöde számol be legalább egy súlyos hipoglikémiáról egy év alatt [18]. A súlyos hipoglikémián átesett betegek okként leggyakrabban a túl nagy inzulinadagot vagy a túlbecsült CH-mennyiséget említik [18]. Ezért fontos, hogy helyesen add meg a pumpának a CH-mennyiséget, időben bekapcsold a testmozgás üzemmódot, és bekapcsolva tartsd a riasztásokat [1]. Ha AID-pumpát használsz, a hipoglikémiát általában 5–10 g CH-val kezelik, mert a pumpa már egy ideje csökkentette vagy leállította az inzulinadagolást [1] [14] [19]. Kivétel a fizikai megterhelés alatti hipoglikémia, valamint az, amely a ténylegesen elfogyasztottnál sokkal több CH-ra számolt étkezési inzulinadag után jelentkezik [6]. Ezekben a helyzetekben a hipoglikémiát a szokásos, körülbelül 15 g CH-val kezeled, ahogy a hipoglikémia kezeléséről szóló oldal elmagyarázza [1].

A legtöbb cukorbetegségben élő felnőttnél a 70 mg/dl (3,9 mmol/l) alatt töltött idő célértéke a nap kevesebb mint 4%-a (kevesebb mint egy óra) [20]. Ezen belül az 54 mg/dl (3,0 mmol/l) alatt töltött idő célértéke a nap kevesebb mint 1%-a (kevesebb mint 15 perc) [20]. Idős betegeknél vagy a hipoglikémia nagy kockázata esetén a 70 mg/dl (3,9 mmol/l) alatti idő célértéke a nap kevesebb mint 1%-a (kevesebb mint 15 perc) [20]. Terhesség alatt, 1-es típusú cukorbetegségben a nap kevesebb mint 4%-ára vonatkozó cél a 63 mg/dl (3,5 mmol/l) alatt töltött időre érvényes [20].

A szenzor jelentésében szereplő százalékok akkor megbízhatók, ha a szenzor az idő legalább 70%-ában rögzített értékeket, legalább 14 napon át [20]. Ezek a százalékok jobban mutatják a hipoglikémia kockázatát, mint azok a hipoglikémiák, amelyekre emlékszel, mert az 1-es típusú cukorbetegségben élők 25–30%-a már nem érzi a hipoglikémiáit [1]. Egyetlen 2. vagy 3. szintű hipoglikémiás epizód is elég ahhoz, hogy az orvosi csapat felülvizsgálja a kezelést, ezért a következő vizit megvárása nélkül jelezd [21].

Kezdd a szabványos 14 napos jelentéssel, amelynek neve ambuláns glükózprofil (AGP-jelentés) [7]. Először nézd meg a 70 mg/dl (3,9 mmol/l) és az 54 mg/dl (3,0 mmol/l) alatt töltött időt, mert ezek az értékek mutatják a hipoglikémia kockázatát [20]. A fő grafikon a 14 nap vércukorértékeit ugyanarra a 24 órás tengelyre vetíti egymásra. A színes sáv alsó széle a nap minden órájára a 14 nap alatt mért legalacsonyabb értékeket mutatja.

Mintázatokat keress, ne egyedi hipoglikémiás epizódokat. A mintázat azt jelenti, hogy több napon ugyanabban az órában 70 mg/dl (3,9 mmol/l) alatti értékek vannak. Egy ilyen mintázat segít felismerni azt az inzulinadagot, amely talán túl nagy. Ezt aztán megbeszéled az orvosi csapatoddal, ahogy az inzulin módosításáról szóló oldal is elmagyarázza. Hasonlítsd össze az éjszakákat a nappalokkal, a testmozgásos napokat a mozgás nélküliekkel és a hétvégéket a munkanapokkal. A jelentés azokat a hipoglikémiás epizódokat is mutatja, amelyeket nem éreztél [22]. Az orvosi csapat ezek alapján módosítja a kezelést [22].

Igen, ez előfordulhat. A jelenség neve riasztási fáradtság, és akkor alakul ki, amikor annyi riasztást kapsz, hogy már nem reagálsz rájuk megfelelően [23]. A kockázat az, hogy minden riasztást kikapcsolsz, a hipoglikémiás riasztást is [23]. Ezért a riasztások beállításáról az orvosi csapatoddal együtt döntötök [7].

Csak azokat a riasztásokat tartsd meg, amelyek azonnali teendőt kívánnak tőled [6]. Elsőbbséget a hipoglikémiás riasztásnak adj [8]. A magas vércukor riasztását hozzáadhatod például 250–300 mg/dl (13,9–16,7 mmol/l) kezdeti küszöbbel, amelyet aztán az igényeidhez igazítasz [6]. A riasztások beállításait minden vizitnél nézd át az orvosi csapatoddal. A hipoglikémiás riasztást soha ne kapcsold ki éjszakára.

A szenzorhoz nem kapcsolt inzulinpumpa a napi többszöri inzulininjekcióhoz képest csökkentheti a súlyos hipoglikémiák számát [14] [24]. A legnagyobb haszna azoknak a betegeknek van, akiknek az injekciós kezelés alatt sok súlyos hipoglikémiájuk volt [24]. Egy olyan oktatási program után, amelyben megtanulják az inzulinadagjaik módosítását, az injekcióval kezelt betegeknek ritkábban van súlyos hipoglikémiájuk [25]. Kockázatuk közel kerül a pumpát használó betegekéhez [25].

A legnagyobb haszon akkor jelentkezik, ha a pumpa szenzorhoz kapcsolódik, és magától leállítja a bázisrátákat vagy magától igazítja az inzulinadagolást [1] [12] [15]. Gyermekeknél az előrejelző leállítású pumpára vagy AID-pumpára való áttérés több mint egyharmadával csökkenti a 70 mg/dl (3,9 mmol/l) alatt töltött időt [26]. Az AID-pumpák ma az inzulinadagolás előnyben részesített módját jelentik 1-es típusú cukorbetegségben, gyermekeknél már a diagnózistól [7] [14]. Ha nem férsz hozzá AID-pumpához, a következő választás az előrejelző leállítású pumpa [14]. Ha szenzorhoz nem kapcsolt pumpát használsz, beszélj az orvosoddal az AID-pumpára való áttérésről.

Vércukormérővel méred a vércukrodat, amíg nem jutsz új szenzorhoz. Minden szenzort használó betegnek mindig kéznél kell tartania egy vércukormérőt is, le nem járt tesztcsíkokkal [7]. A vércukrot étkezések és kisétkezések előtt, lefekvéskor, vezetés előtt és mindig, amikor hipoglikémia jeleit észleled, ellenőrizni kell [7]. Amíg nincs működő szenzorod, nem kapsz hipoglikémiás riasztásokat. Ezért a hipoglikémia szempontjából kockázatosabb éjszakákon érdemes éjjel is egyszer megmérni a vércukrot [8]. Ilyenek az intenzív fizikai megterhelés vagy az alkoholfogyasztás utáni éjszakák.

Ha nem kap értékeket a szenzortól, az AID-pumpa már nem tudja igazítani az inzulinadagolást. A legtöbb AID-pumpa ilyenkor kézi üzemmódra vált, és automatikus igazítás nélkül adja be a beprogramozott bázisrátákat [7]. Szükséged van egy írásos tartalék tervre is arra az esetre, ha a pumpa egyáltalán nem működik. Tudnod kell, milyen inzulinadagokat adhatsz be inzulintollal [1]. Új szenzor behelyezése után bemelegedési idő következik, amely alatt a szenzor nem mutat értékeket és nem ad riasztást [7]. Ezalatt vércukormérővel mérheted a vércukrodat, ahogy a bemelegedési időről szóló oldal is elmagyarázza. Tarts egy tartalék szenzort a munkahelyeden és egy másikat a csomagodban, amikor utazol.