Súlyos hipoglikémia és amit a környezeted tesz

Ez az az epizód, amikor már nem tudsz magadon segíteni. 3. szintű hipoglikémiának is nevezik, és a mentális vagy testi állapot olyan zavaraként határozzák meg, amelynek rendezéséhez más ember segítsége kell, a vércukorértéktől függetlenül [1]. A zavartságtól és a tájékozódási zavartól egészen az eszméletvesztésig terjedhet.

Ez az egyetlen szint, amelyet a következménye és nem a vércukor mérése határoz meg. Egy súlyos epizód mindig megbeszélést igényel az orvosi csapatoddal, még akkor is, ha gyorsan és következmények nélkül lezajlott. Ez a legerősebb jel arra, hogy a kezelési tervedet módosítani kell.

Zavartság, szokatlan viselkedés, elmosódott beszéd és nehézség az egyszerű mozdulatokban. Megjelenik a koordinációs zavar, a kettős látás és egy olyan álmosság is, amelyből nehéz felébreszteni téged. A környezeted gyakran előbb veszi észre ezeket a jeleket, mint te [2].

Hipoglikémia alatt az enyhéből súlyosba való átmenet gyors lehet, főleg ha nem érezted az első tüneteit. A környezeted számára a gyakorlati szabály egyszerű. Ha furcsán viselkedsz és nem válaszolsz összefüggően, az ellenkezője bizonyításáig hipoglikémiára kell gondolniuk.

A félrenyelés és a fulladás veszélye miatt. Az eszméletlen vagy zavart beteg már nem tud rendesen nyelni. Emiatt a folyadék vagy a szőlőcukorgél egyenesen a tüdőbe kerülhet. Ennek következménye súlyos tüdőgyulladás, amely a hipoglikémiára rakódik rá [3].

A szabály abszolút, és nincs alóla kivétel. Szőlőcukrot szájon át csak teljesen eszméleténél lévő betegnek adunk, aki kérésre nyelni tud. Minden más helyzetben a helyes kezelés a glukagon beadása, majd orvosi segítség hívása [1].

Három dolgot, ebben a sorrendben:

• A beteget az oldalára fordítják, hogy ne fulladjon meg [3].
• Beadják a glukagont, ha van.
• Hívják a mentőket.

Amit soha nem szabad megtenni, az az, hogy hipoglikémiás betegnek inzulint adjanak. A környezeted oktatásának kifejezetten tartalmaznia kell ezt a tilalmat. A tévedés abból ered, hogy sokan a cukorbetegséget az inzulinnal kapcsolják össze, és azt hiszik, hogy az mindig segít [4]. Ez a legveszélyesebb hiba, amelyet orvosi ismeretek nélküli ember egy cukorbetegséggel élő emberrel szemben elkövethet.

Minden esetben, amikor a beteg nincs teljesen eszméleténél, vagy nem tud nyelni [1]. Akkor is segítséget kell hívni, ha nincs kéznél glukagon. Ne várd meg, hogy az állapota magától javul-e.

Görcsroham után is segítséget kell hívni, még akkor is, ha a beteg látszólag magához tért. Orvosi kivizsgálást igényel az is, ha a súlyos hipoglikémia kisgyermeknél jelentkezik, alkoholfogyasztás után lép fel, vagy rövid időn belül megismétlődik [5]. Ilyenkor az epizód visszatérhet, amikor a glukagon hatása elmúlik.

Igen. A görcsroham akkor jelentkezik, amikor az agy hosszabb ideig nem kap elég szőlőcukrot. Gyakoribb gyermekeknél és éjszaka, amikor az epizódot nem veszik észre időben [3].

Görcsroham alatt semmit nem teszünk a beteg szájába, és nem próbáljuk lefogni. Eltávolítjuk a közelben lévő tárgyakat, a mozgások megszűnése után a beteget az oldalára fordítjuk, és orvosi segítséget hívunk. A glukagon a görcsroham alatt is beadható, mert bőr alá vagy izomba adják be, illetve az orrba fújják.

A vércukor általában 10–20 perc alatt rendeződik a glukagon után. A vércukor rendeződéséig eltelt átlagos idő az orrba adott formánál körülbelül 16 perc, az injekciós formánál 13 perc [6]. Az általános állapotnak azonban több idő kell a teljes helyreálláshoz.

A zavartság, a fejfájás és a fáradtság több órán át is tarthat. Egyes betegek másnapig gyengének érzik magukat [7]. A vércukorérték és az általános állapot közötti eltérés fontos a környezeted számára. Az a beteg, akinek a vércukra már normális, még mindig képtelen lehet autót vezetni vagy fontos döntéseket hozni. A felügyeletnek addig kell tartania, amíg a viselkedés teljesen normális nem lesz, és nem csak addig, amíg a vércukormérő jó értéket mutat.

Mindenkit, akivel rendszeresen együtt vagy. A családodat, az élettársadat, a lakótársaidat, a munkatársaidat, az edződet, valamint az iskola vagy az óvoda személyzetét. A glukagon szükség esetén történő beadásához nem kell hivatalos egészségügyi képzettség [1].

Amit mindenkinek tudnia kell, mindössze négy pontban összefoglalható:

• Hogyan néz ki a súlyos hipoglikémia.
• Hol van elhelyezve a glukagon.
• Hogyan kell beadni a glukagont.
• Melyik számot kell hívni segítségért.

Mutasd meg nekik a dobozt, és hagyd, hogy nyugodtan elolvassák az útmutatót, még mielőtt szükség lenne rá. Egy előre adott ötperces magyarázat többet ér bármilyen, az epizód alatt folytatott beszélgetésnél [8].

Egy olyan tájékoztatást, amely közli, hogy cukorbetegséged van, és inzulinnal kezelnek. Lehet egy karkötő, egy kártya a pénztárcádban a személyi igazolványod mellett, vagy egy üzenet a telefonod lezárási képernyőjén. Tüntess fel egy kapcsolattartási telefonszámot is, és azt, hogy szenzort vagy inzulinpumpát használsz [9].

Ennek az információnak az a szerepe, hogy lerövidítse a helyes kezelésig eltelt időt. Az utcán talált zavart beteget ittas embernek nézhetik. Egy jól látható írásos megjegyzés teljesen megváltoztatja azt, ami az első percekben történik.

Igen. A kezeletlen súlyos hipoglikémia eszméletvesztéshez, görcsrohamhoz, kómához és ritkán akár halálhoz is vezethet [10]. A közvetett kockázatok is fontosak, például az esésből eredő sérülések és a közlekedési balesetek. A kockázat nő, ha az epizód alvás közben jelentkezik, ha senki sincs melletted, vagy alkoholfogyasztás után.

A technológia nagymértékben csökkenti a súlyos hipoglikémia kockázatát, de soha nem szünteti meg teljesen [11]. Az 1-es típusú cukorbetegséggel élő felnőttek többsége ma szenzort vagy automatizált inzulinadagoló rendszert használ. Ennek ellenére nagyjából minden ötödik betegnek az elmúlt 12 hónapban legalább egy súlyos epizódja volt [12]. Ezek az epizódok ugyanakkor nagyrészt előre jelezhetők. A legerősebb figyelmeztető jelek az elmúlt hónapokban átélt súlyos epizód és a hipoglikémia érzékelésének zavara [13]. Mindkettő az orvosoddal való megbeszélést kívánja, nem pedig saját kezű megoldást.