Mi az 1-es típusú cukorbetegség: béta-sejtek és autoimmunitás

A béta-sejtek különleges sejtek a hasnyálmirigyedben. Ott kis csoportokba rendeződnek, ezeket Langerhans-szigeteknek hívják. Fő szerepük az inzulin termelése és kibocsátása; e hormon nélkül a vérben lévő glükóz nem tud bejutni a szervezeted sejtjeibe, hogy energiává alakuljon [1].

A hasnyálmirigy béta-sejtjei úgy működnek, mint egy inzulinpumpához közvetlenül kapcsolt glükózszenzor. Az étkezés utáni vércukor-emelkedés automatikusan a megfelelő mennyiségű inzulin kibocsátásához vezet. A vércukor így „magától” 70 és 140 mg/dl (3,9–7,8 mmol/l) között marad. Mintha egy olyan inzulinpumpa lenne, amely zárt hurokban működik (az adagok maguktól igazodnak a vércukorhoz) – de nem hibrid módban (ahol az étkezéseket kézzel viszed be), hanem teljesen [2].

Elegendő inzulin nélkül az izom-, máj- és zsírsejtek nem tudják hatékonyan felvenni a glükózt a vérből. Emiatt ezek a sejtek „éheznek”, hiába van bőven glükóz a vérben, a vércukorszint pedig fokozatosan emelkedni kezd. A szervezeted zsírokat kezd használni saját energiaigényére, és egy ponton savas anyagokká, ketontestekké alakítja őket. Ezek felhalmozódása diabéteszes ketoacidózishoz vezet [3].

A jelentős inzulinhiány tünetei közé tartozik a fokozott szomjúság, a gyakori vizelés, az akaratlan fogyás, a kifejezett fáradtság és a homályos látás. Az 1-es típusú cukorbetegséggel élő gyermekek és serdülők közül tízből nagyjából hármat diabéteszes ketoacidózis során ismerik fel, országonként nagy eltérésekkel. Ez azt hangsúlyozza, milyen fontos e figyelmeztető tünetek korai felismerése, ahogy az alábbi ábra mutatja [4].

Igen, az 1-es típusú cukorbetegség autoimmun betegség. Az immunrendszered elveszíti a hasnyálmirigy béta-sejtjeivel szembeni toleranciáját, idegennek tekinti őket, és pusztítani kezdi. Ennek az autoimmun támadásnak a jelzői közé tartoznak az autoantitestek az inzulin (IA), a glutaminsav-dekarboxiláz (GAD), a szigetsejt-antigén 2 (IA-2, tirozin-foszfatáz) és a 8-as cinktranszporter (ZnT8) ellen [5].

Az 1-es típusú cukorbetegségnek jelentős genetikai háttere van, elsősorban a HLA-génekhez (humán leukocita-antigén) kötődik. Ezek a gének segítik az immunrendszert megkülönböztetni a sajátot az idegentől. Úgy vélik azonban, hogy az autoimmun folyamat beindításában túlnyomórészt környezeti tényezők játszanak szerepet. Az 1-es típusú cukorbetegséggel élőknél nagyobb a kockázat más autoimmun betegségek kialakulására is, például Hashimoto-pajzsmirigygyulladásra, cöliákiára, Addison-kórra, vitiligóra vagy vészes vérszegénységre [3].

A hasnyálmirigyed azért nem termel már inzulint, mert az immunrendszer elpusztította a béta-sejteket. Ez az autoimmun folyamat hónapokkal vagy évekkel a vércukor emelkedése előtt indul. Két vagy több, az 1-es típusú cukorbetegségre jellemző autoantitest jelenléte nagyon nagy kockázatot jelent a klasszikus forma (magas vércukorral járó) későbbi kialakulására [6].

Ha az autoimmunitás egyszer elindult, a béta-sejtek pusztulása idővel folytatódik, még ha az ütem emberenként nagyon eltérő is. Amikor a béta-sejtek mintegy 60–90%-a elpusztult, az inzulintermelés elégtelenné válik, a vércukor emelkedik, és megjelennek a cukorbetegség tünetei. Az alacsony vagy nem mérhető C-peptid a vérben (a saját inzulintermelés jelzője) megerősíti a belső inzulintermelés súlyos elégtelenségét [6].

Az „1-es típusú cukorbetegség” elnevezés a cukorbetegség mai besorolását tükrözi, amely a betegséget létrehozó mechanizmuson alapul, nem a kezdet életkorán vagy a kezelés fajtáján. Az 1-es típus autoimmun mechanizmussal kialakuló, teljes inzulinhiánnyal járó formát jelöl. Ezt a besorolást azért egységesítették, hogy elkülönítsék a cukorbetegség más típusaitól (2-es típus, terhességi, monogénes stb.) [3].

Korábban az 1-es típusú cukorbetegséget „fiatalkori cukorbetegségnek” vagy „inzulinfüggő cukorbetegségnek” is hívták. Ezeket az elnevezéseket elhagyták, mert a betegség nem kizárólag fiataloknál fordul elő, és mert az „inzulinfüggő” szó félreértést okozhat. A 2-es típusú cukorbetegségben is szükség lehet inzulinra a betegség előrehaladott szakaszában [7].

Igen, az 1-es típusú cukorbetegségnek több altípusa van:

• Autoimmun 1-es típusú cukorbetegség (1A típus) – a leggyakoribb, az esetek többségét adja, és a béta-sejtek autoimmun pusztulása nyomán alakul ki (ezt az autoantitestek jelenléte erősíti meg);
• Idiopátiás 1-es típusú cukorbetegség (1B típus) – súlyos inzulinelválasztási elégtelenség és ketoacidózisra való hajlam, autoantitestek jelenléte nélkül; az 1-es típusú cukorbetegséggel élőknek csak kisebb része tartozik ide [3];
• Felnőttkori lappangó autoimmun cukorbetegség (LADA) – felnőttkorban kezdődő autoimmun forma, amelyben a béta-sejtek pusztulása lassan halad. A LADA nem külön cukorbetegség-típus. A béta-sejtek autoimmun pusztulásával járó minden forma, a kezdet életkorától függetlenül, az 1-es típusú (1A) kategóriába tartozik [3] [8];
• Immunellenőrzőpont-gátlók okozta autoimmun cukorbetegség (daganatos immunterápia során) – villámgyors kezdet, és az életben maradáshoz inzulin szükséges [9].

Az „inzulinfüggő” kifejezés arra utal, hogy kívülről beadott inzulinra van szükséged, mert a szervezeted már nem termeli, és nélküle nem tudnál életben maradni. Külső inzulin nélkül a szervezeted nem tudja hatékonyan felhasználni a glükózt, az pedig felhalmozódik a vérben [3].

Bár az „inzulinfüggő” szó a kezelés szempontjából helyesen írja le a helyzetedet, hivatalosan már nem szerepel a betegség nevében. A mai besorolás az „1-es típusú cukorbetegség” kifejezést használja, és inkább a kialakulás mechanizmusához igazodik, nem a kezelés fajtájához vagy a felismerés életkorához. Az életben maradáshoz szükséges inzulinfüggőség az 1-es típusú cukorbetegség jellemzője, szemben a 2-es típussal, ahol az inzulinra olykor a jobb anyagcsere-beállítás érdekében lehet szükség [7].

Igen, az 1-es típusú cukorbetegség bármely életkorban kialakulhat, csecsemőkortól időskorig. Az előfordulás csúcsai gyermekkorban, 4–6 és 10–14 éves kor között vannak, de a felnőttkorban felismert új esetek abszolút száma nagyobb, mert a felnőttkor jóval több évtizedet ölel fel. A felnőttkori kezdet változatosabb lehet, mint gyermekeknél, olykor a klasszikus tünetek nélkül, és lassabban haladhat az inzulinkezelés szükségessége felé [10].

A felnőttek éveken át fenntarthatnak annyi béta-sejt-működést, amely megelőzi a ketoacidózist. A felnőtteknél nagyobb az esély, mint gyermekeknél, hogy a felismerés után átmeneti remissziós időszak következzen. Az a régi elképzelés, hogy az 1-es típus csak gyermekeknél, a 2-es típus csak felnőtteknél fordul elő, téves [11].

Az 1-es típusú cukorbetegség a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek autoimmun pusztulása nyomán alakul ki, ami teljes inzulinhiányhoz vezet. A 2-es típust az inzulinrezisztencia és az inzulinelválasztás elégtelenségének együttese jellemzi, autoimmun összetevő nélkül. Az 1-es típusban rendszerint a felismeréstől kezdve szükséged van inzulinra. A 2-es típusban a kezelés életmódváltással és a társbetegségek alapján választott gyógyszerekkel indul, amelyek tabletták vagy injekciók lehetnek [12]. Egyes betegeknél inzulinra van szükség, olykor már a kórismekor, ha a vércukor nagyon magas [12].

Az 1-es típusú cukorbetegség világszerte az összes eset 1–2%-át, Európában és Észak-Amerikában mintegy 5%-át adja [13]. Gyakrabban jelentkezik fiatalabb korban, és más autoimmun betegségekkel társul. A kórisme idején a BMI (testtömegindex) általában normális vagy alacsony, az elhízás azonban ugyanolyan gyakori, mint az átlagnépességben [13]. A 2-es típus az esetek 90–95%-át adja, és túlsúllyal/elhízással, inzulinrezisztenciával, ülő életmóddal és családi előfordulással jár együtt. A besorolás azonban nem mindig egyértelmű. A ténylegesen 1-es típussal induló felnőttek akár 40%-át tévesen 2-es típusúként rögzíthetik [14]. Az elhízás nem zárja ki az 1-es típusú cukorbetegség kórisméjét [11].