További környezeti tényezők és az 1-es típus kockázata

Igen, Európa, Észak-Amerika és Ázsia országos nyilvántartásai egybehangzóan több új 1-es típusú esetet mutatnak ősszel és télen, mint a nyári hónapokban. A mintázat kifejezettebb iskoláskorú gyermekeknél és serdülőknél; fiatal felnőtteknél bár látható marad, egyértelműen enyhébb. A hasnyálmirigy béta-sejtjeibe behatolni képes vírusok – az enterovírusok (különösen a Coxsackie B), az influenzavírusok és a légúti óriássejtes vírus – télen élénkebben terjednek. Örökletesen hajlamos embereknél elindíthatják vagy felgyorsíthatják az autoimmun folyamatot [1].

Ezzel párhuzamosan télen drámaian csökken az ultraibolya sugárzásnak való kitettség (különösen a 37. szélességi körtől északra, tehát Európa nagy részén). Ennek nyomán jelentősen visszaesik a bőr D-vitamin-termelése, amely tápanyag és egyben immunszabályozó hormon is. A hideg növeli az anyagcsere-igényt, az inzulinszükségletet, és így a már károsodott béta-sejtek terhelését, ami siettetheti a klinikai tünetek megjelenését. Az évszaki ingadozás a földrajzi szélességgel is összefügg. Északon a kórismék évszaki hullámzása kifejezettebb, az egyenlítő közelében a hatás elhalványul. Az évszakosság arra utal, hogy tényezők keveréke (fertőzések, napfény, anyagcsere-terhelés) hat kiváltóként, de egyetlen évszak sem képes önmagában előidézni a betegséget [2].

A legtöbbet vizsgált szennyezők:

• a finom részecskék (PM2,5);
• a durvább részecskék (PM10);
• a nitrogén-dioxid (NO₂);
• az ózon (O₃);
• a kén-dioxid;
• a közúti forgalomhoz és az ipari tevékenységhez kötődő nehézfémek.

Azok a biológiai folyamatok, amelyeken keresztül ezek a szennyezők befolyásolhatják az autoimmun kockázatot, hihetők és kísérletesen igazoltak. A belélegzett részecskék aktiválják a tüdő immunsejtjeit, és ezzel az egész szervezetre kiterjedő gyulladást indítanak el a gyulladást keltő citokinek (a gyulladást fenntartó kémiai jelek) felszabadításával. A szennyezők emellett felboríthatják a T-limfocita-alcsoportok (az immunvédekezést összehangoló fehérvérsejtek) egyensúlyát, és csökkenthetik a szabályozó T-sejtek (amelyek féken tartják az immunválaszt) működését, gyengítve az immuntűrést [3].

A születés előtti kitettség különösen fontos, mert a magzati hasnyálmirigy fejlődése és az immunrendszer beprogramozása a méhen belül zajlik. A kora gyermekkor a sérülékenység másik ablaka. Hasznos a levegőszennyezést lehetséges közreható tényezőként látni, nem közvetlen okként. Figyelheted a városod levegőminőségi mutatóját. Csökkentsd a szabadtéri mozgást, amikor magas a PM2,5 vagy az ózon szintje. Kerüld az aktív és a passzív dohányzást, különösen várandósság alatt és gyermekek környezetében [4].

A növényvédő szereket és más tartósan megmaradó vegyi anyagokat az 1-es típus kockázatának lehetséges befolyásolóiként vizsgálják, elsősorban a hasnyálmirigy béta-sejtjeire és az immunrendszerre gyakorolt hatásuk miatt. Az érintett csoportok:

• a szerves foszfátészter növényvédő szerek és a karbamátok – ma is használatosak a mezőgazdaságban;
• a szerves klórvegyületet tartalmazó növényvédő szerek (például a DDT és bomlástermékei, a hexaklór-benzol, egyes PCB-k, vagyis poliklórozott bifenilek). Bár sok országban betiltották őket, megmaradnak a talajban, a táplálékláncban és az emberi zsírszövetben;
• a piretroidok.

A munkahelyi kitettség okozza a legnagyobb felhalmozódást, a legtöbb ember számára azonban a fő forrás az étrend (gyümölcsön, zöldségen, halon, tejen, húson lévő maradékok) és az otthoni környezet [5].

A feltételezett folyamatok közé tartozik a béta-sejtekre gyakorolt közvetlen méreghatás apoptózis (programozott sejthalál) kiváltásával, a bélmikrobiom megváltoztatása, valamint olyan receptorok aktiválása, amelyek felerősítik az oxidatív stresszt. A gyümölcsöt és a zöldséget mosd meg alaposan folyó vízben, a leveles zöldségek külső leveleit pedig távolítsd el. Változtasd az élelmiszerforrásaidat, és fontold meg a biotermékeket azoknál az árucsoportoknál, ahol nagyobb maradékra lehet számítani – például az epernél, a spenótnál vagy a szőlőnél. A várandósok és a mezőgazdaságban dolgozó családok viseljenek védőfelszerelést. Az 1-es típus nem egyetlen vegyi anyagtól alakul ki, hanem örökletes sérülékenység talaján, amelyre több környezeti tényező rakódik [6].

Igen, populációs szinten. Világméretben az 1-es típus gyakorisága általában magasabb az erősen városiasodott és iparosodott országokban, és alacsonyabb a kevésbé fejlett térségekben. Alacsony gyakoriságú térségekből származó gyermekek olykor magas gyakoriságú országba költöznek, és a kockázatuk közelít az új környezetéhez. Ez a környezeti tényezők egyértelműen fontosabb szerepére utal, amely az örökletes fogékonyságra rakódik rá. A városiasodás ártalmas kitettségek egész csomagját hozza, amelyek mind az immunrendszerre futnak ki:

• levegőszennyezés;
• erősen feldolgozott ételekben gazdag, rostban szegény étrend;
• a mozgásszegény életmód;
• tartós lelki-társas megterhelés;
• kisebb családok;
• gyakoribb császármetszés;
• az antibiotikumok szélesebb körű használata az első életévekben;
• a talaj, a növények és az állatok mikrobás sokféleségének ritkább megtapasztalása [2].

Nem maga a „vidékiség” véd, hanem bizonyos meghatározott hatások: az állatokkal való érintkezés, a biológiai sokféleség vagy a feldolgozatlan étel. Ha városban élsz, próbálj hetente minél több időt tölteni az elérhető zöldterületeken. Adj lehetőséget a gyermekeknek arra, hogy kapcsolatba kerüljenek a természettel és – ha lehet – háziállatokkal. Mozogj a szabadban, antibiotikumot pedig csak akkor szedj, ha valóban szükséges. A zöldségben, teljes kiőrlésű gabonában, halban és erjesztett ételekben gazdag étrend támogatja a változatos bélmikrobiomot. Ezek a döntések nem előzik meg az 1-es típust. Ellensúlyozzák viszont a városi élet gyulladást keltő nyomásának egy részét, amely az örökletes hajlammal együtt kedvezhet a betegség elindulásának [7].

Az 1-es típusnak az idült betegségek közül az egyik legkifejezettebb földrajzi gradiense van. Az incidencia az egyenlítőtől távolodva általában nő. Olyan országokban, mint Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia, az Egyesült Királyság és Kanada, magasak az arányok. A szubszaharai Afrika, Dél-Ázsia és Latin-Amerika egyenlítői térségei alacsonyabb értékeket jelentenek – igaz, ezek a városiasodással együtt folyamatosan emelkednek. Szardínia kivétel: bár közelebb fekszik az egyenlítőhöz (a Földközi-tengeren), a gyakorisága az északi országokéhoz mérhető [8].

A szélességi gradiens feltételezett magyarázatai:

• az északi szélességeken kisebb UV-B-kitettség, ezzel kevesebb bőrben termelt D-vitamin;
• alacsonyabb hőmérséklet (amely megváltoztatja a vírusok terjedését);
• a télen zárt térben töltött hosszú idő;
• a túl rövid vagy túl hosszú nappalok által felborított napi ritmus.

A földrajzi szélességet hatások egész sorának közvetett jelzőjeként érdemes felfogni. A gyakorlati üzenet, hogy egész évben tarts megfelelő D-vitamin-szintet, különösen télen, vagy ha északi szélességen élsz. A földrajzi szélesség valóban befolyásolja a kockázatot, de egyetlen éghajlat sem okozza önmagában a betegséget, és egyetlen éghajlat sem véd meg teljesen az 1-es típustól [9].

Az ivóvíz minőségét évtizedek óta vizsgálják az 1-es típus kockázatának lehetséges közreható tényezőjeként. Az ok az, hogy a világméretű gyakoriság gyorsabban nő, mint amit az örökletes változások megmagyarázhatnának. A mezőgazdasági műtrágyákból és az állattartás hulladékából származó nitrát és nitrit szennyezi a talajvizet. Az anyagcsere során N-nitrozovegyületekké (a szervezetben a nitrátból és nitritből keletkező anyagokká) alakulnak, amelyek a béta-sejtekre mérgezők lehetnek; ez hihető biológiai feltevést kínál. A nemzetközileg ajánlott határérték az ivóvíz nitráttartalmára körülbelül 50 mg/l (WHO-irányérték). A csecsemők és a kisgyermekek a legérzékenyebbek. Az olyan nehézfémek, mint az arzén és az ólom, amelyek a talajvízben lehetnek vagy régi vezetékekből oldódnak ki, zavarhatják az inzulinjelzést és az immunegyensúlyt [10].

Van egy ellentétes, a tisztasághoz kötődő feltevés is (a higiéniahipotézis). Az erősen klórozott vezetékes víz és a többi egészségvédő szokás csökkenti a gyermek korai találkozását a környezet mikroorganizmusaival. E hiányzó edzés miatt az immunrendszer lassabban érhet. A béta-sejt-antigénekkel szembeni tűrés küszöbe leszáll, és a különféle kiváltókkal való későbbi találkozás könnyebben indíthatja el az autoimmun folyamatot. Ha saját forrást (kutat) használsz, időnként vizsgáltasd a vizet nitrátra és nehézfémekre, különösen mezőgazdasági vagy ipari területek közelében. A fordított ozmózisos szűrő, az ioncserélő vagy a lepárlás eltávolítja a nitrátot. A szénszűrő nem. A tiszta ivóvíz alapvető közegészségügyi kérdés. Az 1-es típus kockázatához való egyedi hozzájárulása azonban szerény marad egy olyan, soktényezős képben, amelyet az öröklődés, a fertőzések, a bélmikrobiom és a táplálkozás ural [7].

A hormonháztartást zavaró anyagok olyan természetes vagy mesterséges vegyületek, amelyek utánozzák, gátolják vagy megzavarják a szervezet hormonjait. A legismertebbek:

• a biszfenolok (BPA, BPS, BPF);
• a ftalátok (lágy PVC-ben, élelmiszer-csomagolásban, illatosított kozmetikumokban, vinil játékokban);
• a tartósan megmaradó szerves szennyezők;
• a dioxinok;
• egyes növényvédő szerek;
• a perfluorozott vegyületek (PFAS).

A jellegzetes mindennapi források:

• a konzervdobozok belső bevonata;
• a polikarbonát műanyagok;
• a hőpapírra nyomtatott blokkok;
• a hajlékony élelmiszer-csomagolás;
• a műanyag fóliák;
• a parfümök;
• a körömlakkok;
• azok a kozmetikumok, amelyeken nincs „ftalátmentes” jelölés.

Ezek az anyagok hő, zsír és savasság hatására könnyebben jutnak át az ételbe és az italba. A BPA megváltoztathatja az inzulinelválasztást, és oxidatív stresszt okozhat a béta-sejtekben. A hormonháztartást zavaró anyagok befolyásolják a T-limfocita-alcsoportok egyensúlyát, megzavarják a szabályozó T-sejtek működését, megváltoztatják a bélmikrobiomot. Emellett epigenetikailag átprogramozhatnak egyes, az immuntűrésben szerepet játszó géneket – vagyis megváltoztathatják e gének működését anélkül, hogy a genetikai kódot módosítanák [11].

A születés körüli időszak különösen fontos. A hormonháztartást zavaró anyagok átjutnak a méhlepényen, jelen vannak az anyatejben, és a testtömegkilogrammra jutó, akaratlanul felvett adag csecsemőknél nagyobb, mint felnőtteknél. Részesítsd előnyben a friss vagy fagyasztott élelmiszert a konzervekkel és az erősen feldolgozott termékekkel szemben. Az ételt üveg, kerámia vagy rozsdamentes acél edényben tárold és melegítsd. Soha ne tegyél műanyagot mikrohullámú sütőbe. Utasítsd vissza a hőpapíros blokkot, ha nincs rá szükséged, és megérintése után moss kezet. Ezek a döntések csökkentik az összes vegyi terhelést, de nem jelentenek célzott megelőzést az 1-es típussal szemben, amely továbbra is többtényezős eredetű betegség [6].

A mikroműanyagok 5 mm-nél kisebb műanyag részecskék, a nanoműanyagok pedig 1 mikrométernél kisebbek. Nagyobb műanyagok feldarabolódásával és csomagolásból, palackokból, szintetikus textilekből, gumiabroncsokból és kozmetikumokból való közvetlen kiválással keletkeznek. A mindennapi kitettség forrásai:

• a műanyag palackos víz, különösen ha felmelegszik vagy újratöltik;
• az élelmiszerfóliák;
• az elviteles dobozok;
• a magas hőmérsékleten fertőtlenített cumisüvegek;
• a műanyag szálat tartalmazó teafilterek;
• a műanyag vágódeszkák;
• a beltéri por;
• sőt a csapvíz is.

Ha műanyag edényben melegítesz ételt mikrohullámú sütőben, az jelentős mennyiségű mikro- és nanoműanyagot szabadít fel [12].

Az 1-es típusban való esetleges szerepük feltételezett folyamatai egyelőre elméletiek, és állatkísérletekből származnak. Ezek lehetnek:

• a bélfal védőgátjának sérülése („szivárgó bél”) és diszbiózis, vagyis a bélmikrobiom egyensúlyának felborulása;
• gyulladást keltő falósejtek aktiválódása;
• a műanyagok felszínén megkötött anyagok (BPA, ftalátok, tartósan megmaradó szerves szennyezők, nehézfémek) szállítása és felszabadulása a bélben;
• oxidatív stressz az immunrendszerben és a hasnyálmirigy béta-sejtjeiben.

A neked szóló ajánlások elővigyázatosak. Soha ne melegíts ételt műanyagban, még „mikrózható” jelölésű edényben sem. Egyszer használatos műanyag helyett használj újratölthető rozsdamentes acél vagy üveg palackot. Ne tárolj savas ételt – például paradicsomszószt vagy citrusféléket – műanyag edényben. Ne feledd, hogy a „BPA-mentes” jelölés nem szavatol biztonságot, mert a helyettesítők – a BPS és a BPF – hasonlóan hatnak [6].