Inzulinérzékenységi faktor (korrekciós tényező)

Az inzulinérzékenységi faktor (ISF) megmondja, hány mg/dl-rel csökken a vércukrod minden egység gyors hatású inzulinra [1]. Például az 54-es faktor azt jelenti, hogy egy egység inzulin 54 mg/dl-rel (3 mmol/l) csökkenti a vércukrot. Kiindulási, hozzávetőleges értékhez az 1800-as szabályt szokás használni, elosztva a napi összes inzulinadaggal (gyors analógoknál) [2]. A képlet eredménye mg/dl-ben adódik. A kiindulási faktort és annak minden módosítását az orvosi csapatoddal együtt döntitek el.

Ha naponta összesen 40 egység inzulint használsz, a faktorod körülbelül 1800÷40=45 mg/dl (2,5 mmol/l) volna. Ez a számítás csak kiindulópontot ad. A valódi faktor óránként eltér, és próbákkal állapítható meg [2]. Az inzulin-szénhidrát arány hoz hasonlóan az ISF is változhat a nap folyamán. A legtöbb betegnél éjszaka nagyobb az érzékenység (egy egység jobban csökkenti a vércukrot), reggel pedig kisebb [3].

Korrekciónál így számolj: (jelenlegi vércukor − célvércukor) ÷ érzékenységi faktor = a szükséges egységek száma [4]. Ha 250 mg/dl-en (13,9 mmol/l) vagy, a célod 100 mg/dl (5,6 mmol/l), és az érzékenységi (korrekciós) faktor 50, akkor: (250−100)÷50=3 egység. Tollnál a legközelebbi fél egységre kerekíts, 0,1-re pedig akkor, ha inzulinpumpát használsz.

Korrekció előtt mindig nézd meg az aktív inzulint (IOB = „insulin on board”), nehogy átfedjék egymást az adagok [5]. A legtöbb gyors analóg inzulin négy órán át hat [6]. Ha két órája adtál be korrekciót, annak az adagnak még körülbelül 40%-a aktív, mert eleinte gyorsabban, később lassabban fogy. Éjszaka sok protokoll a nappalra kiszámolt korrekciónak csak az 50%-át használja (vagy használj nagyobb, éjszakára szánt ISF-et). Ezt az éjszakai arányt vagy ISF-et egyénileg, az orvosoddal együtt kell beállítani, az éjszakai hipoglikémiáid előzménye alapján [3]. Ne korrigálj testmozgás előtt, vagy ha alkoholt szándékozol inni, mert nő a hipoglikémia veszélye, ahogy az alábbi ábra mutatja.

Az inzulinérzékenység a nap folyamán változik [3]. Reggel ellenállóbb vagy az inzulin hatásával szemben, mert megnő az „ellenszabályozó” hormonok – a kortizol, a glukagon és a növekedési hormon – elválasztása [7]. Délután és éjszaka érzékenyebb vagy az inzulinra. Az érzékenységi faktor ugyanannál az embernél reggel 30, éjjel 60 is lehet [2]. A testmozgás 24 órán át növeli az inzulinérzékenységet, a stressz vagy a betegség viszont csökkenti [8] [9].

A faktort a nap különböző szakaszaira külön ellenőrizd: reggel (6–10), délután (12–17), este (18–21) és éjjel (23–5) [2]. Sok beteg éppen azért használ inzulinpumpát, hogy a nap folyamán különböző inzulinérzékenységi faktorokat programozhasson be.

Az étkezést követő első 1–2 órában általában nem szokás korrigálni [5]. Ebben az időszakban az étkezési inzulin még erősen hat, és az inzulin felhalmozódása miatt hipoglikémia fenyeget. Kerüld a korrekciót testmozgás előtt, alkoholfogyasztás után, vagy amikor a szenzor gyorsan lefelé mutató nyilat jelez [8]. Éjszaka légy nagyon óvatos a korrekciós adagokkal [3]. Sok protokoll a kiszámolt adagnak csak a felét adja be, és csak 180 mg/dl (10 mmol/l) fölötti vércukornál.

Tapasztalattal, az orvosoddal való megbeszélés után fokozatosan lejjebb viheted ezt a küszöböt. Betegség alatt a korrekciók a stresszhormonok miatt hatástalanok lehetnek [9]. Ilyenkor nagyobb és sűrűbb adagokra lehet szükség [10]. Ne korrigálj, ha a következő órákban nem tudod követni a vércukrodat, vagy ha egyedül vagy, és súlyos hipoglikémia esetén senki nem tudna segíteni.

Új korrekció előtt számold ki helyesen az aktív inzulint [5]. A legtöbb pumpakalkulátor ezt magától elvégzi. Ha inzulintollat használsz, számolj úgy, hogy egy óra múlva a gyors analóg inzulin 75%-a, két óra múlva 40%-a, három óra múlva 20%-a még aktív [6]. Általában nem szokás korrigálni 150 mg/dl (8,3 mmol/l) alatti vércukornál, különösen ha az előző adagból még van aktív inzulinod. Az adott idősávra kipróbált érzékenységi faktort szokás használni, amelyet időnként az orvosi csapattal együtt igazítanak ki.

Két órával a korrekció után nézd meg a vércukrodat. Ha korrekciók után gyakran van hipoglikémiád, a faktorod túl kicsi, és valószínűleg növelni kell (például 10%-kal) [1]. Vedd figyelembe a glükózszenzor trendnyilait. Ha a vércukrod már csökken, várj, amíg stabilizálódik. Korrekciókor mindig tarts kéznél gyorsan felszívódó szénhidrátot, különösen éjszaka. Hipoglikémia a 70 mg/dl (3,9 mmol/l) alatti vércukor: 15 g gyorsan felszívódó szénhidrátot veszel be, és 15 perc múlva újra ellenőrzöd. A teljes lépéssort a hipoglikémiáról és a kezeléséről szóló oldalak írják le.

Ha az új adagból levonod a még aktív inzulint, a bóluskalkulátorral vagy a fenti százalékokkal, legalább két óra elteltével korrigálhatsz. E számítás nélkül várj legalább 4 órát, ennyi ideig hat a gyors analóg inzulin [6] [11]. A gyors analóg inzulin hatása az első két órában éri el a csúcsát, de körülbelül négy órán át tovább hat [6] [12]. A túl sűrű korrekció a súlyos hipoglikémia fontos oka, mert az előző adag még aktív, és átfedi az újat [5].

A 300 mg/dl (16,7 mmol/l) fölötti vércukor, különösen ha a vizeletben ketontest is van, nem rövidíti ezt az időközt [10]. Ilyenkor is 2–3 óránként korrigálsz, a betegségnapokra szóló protokoll szerint, a vércukor alakulásának gondos követése mellett. Ha inzulinpumpád van, a bóluskalkulátora magától figyelembe veszi az aktív inzulint, ha használod [4]. Kövesd és használd a szenzor által mutatott trendet, hogy pontosabban becsüld meg a korrekciós adagokat.

Igen, az inzulinérzékenység jelentősen változik az életkorral [13]. A kisgyermekek nagyon érzékenyek az inzulinra, a serdülők a pubertáskorban a nemi és a növekedési hormonok miatt ellenállóvá válnak, a fiatal felnőttek pedig visszatérnek a mérsékelt érzékenységhez [14]. Ötvenéves kor után az érzékenység újra nőhet, ami igazítást kíván a hipoglikémia elkerülése érdekében.

A pubertáskorban az inzulinigény akár meg is kétszereződhet (az érzékenységi faktor csökken), a növekedési és a nemi hormonok miatt [13]. Lányoknál a menstruációhoz kötődő, visszatérő ingadozás is lehet. A növekedés időszakában néhány havonta igazítsd a faktort, és mindig akkor is, amikor észreveszed, hogy a korrekciók már nem működnek jól. A cukorbetegséggel élő gyermekek szüleinek mindig fel kell készülniük az ilyen változásokra.

A legpontosabb próbához induljon a vizsgálat 180 mg/dl (10 mmol/l) fölötti, stabil vércukorról, legalább négy órával az utolsó étkezési bólus után [6]. Ne végezz próbát testmozgással, betegséggel, erős stresszel vagy alkoholfogyasztással járó napokon [8] [10]. Add be a kiszámolt korrekciót, és három órán át óránként mérd a vércukrodat. A vércukornak fokozatosan a célérték közelébe kell esnie, hipoglikémiára való hajlam nélkül. Ha a vércukor túl sokat csökken (megjelenik a hipoglikémia veszélye), a faktor túl kicsi, és növelni kell.

Ha nem csökken eléggé, a faktor túl nagy, és csökkenteni kell [1]. A módosítás rendszerint 10%-os, az orvosi csapattal megbeszélt terv szerint, és minden újabb változtatás előtt ellenőrizd az eredményt. Az inzulinérzékenységi faktort több különböző napon is próbáld ki, hogy nagyobb biztonsággal dönthess az igazításról. A nap különböző szakaszait külön ellenőrizd [2]. Gondosan jegyezd fel a kiindulási vércukrot, az inzulinadagot, a későbbi vércukorértékeket és minden más tényezőt, amely befolyásolhatja az alakulásukat.

Betegség idején a stresszhormonok (a kortizol és az adrenalin) emelik a vércukrot, és csökkentik az inzulinérzékenységet [9]. A szokásos inzulinérzékenységi faktorod átmenetileg akár a felére is csökkenhet. Az orvosi csapatoddal előre megbeszélt, betegségnapokra szóló terv szerint a korrekciós adagok a szokásosnál nagyobbak lehetnek, 2–3 óránként ismételve [10]. Betegségnapokon már az elejétől mérd a ketontesteket, és ismételd a mérést, amíg a vércukrod 200 mg/dl (11,1 mmol/l) fölött van [12] [15]. Ha jelen vannak, az inzulinigény még jobban megnő [10].

Igyál rendszeresen, elegendő folyadékot, 1–2 óránként ellenőrizd a vércukrodat, és soha ne hagyd el a bázisinzulint, akkor sem, ha nem eszel [10]. Beszélj meg az orvosoddal egy betegségnapokra szóló tervet. Ha a vércukrod a korrekciók ellenére is magas marad, mérd meg a ketontesteket, és kövesd az alábbi lépéseket [12]. 1,5 mmol/l alatti ketonszintnél iszol, korrigálsz, és két óra múlva újra ellenőrzöl. 1,5 és 2,9 mmol/l között azonnal felveszed a kapcsolatot az orvosi csapatoddal. 3,0 mmol/l-től, vagy ha két óránál tovább nem tudsz folyadékot bent tartani, vagy ha légzési nehézség, illetve aluszékonyság jelentkezik, azonnal menj a sürgősségire. Lehet, hogy már előrehaladott diabéteszes ketoacidózisod van.

A korrekció több okból is meghiúsulhat. Nézd meg, nem romlott-e meg az inzulin (szélsőséges hőmérséklet, lejárat, megváltozott külső), és hogy nem lipodisztrófiás területre adod-e be, ahol a felszívódás kiszámíthatatlan [16]. További okok: jelentős fertőzés vagy gyulladás (ezek emelik a stresszhormonokat), illetve eltömődött pumpaszerelék (meggörbült a kanül) [9].

Először az inzulint nézd meg (külső, lejárati idő), a beadási helyet (váltogatás, lipodisztrófia) és a technikát (mélység, szivárgás) [16]. Gondolj élettani tényezőkre is: akut stresszre, a menstruáció kezdetére, egyes gyógyszerekre (kortikoszteroidokra), vagy egy túlzott hajnali jelenségre – a vércukor kora reggeli emelkedésére, amelyet az ellenszabályozó hormonok hajtanak [7] [9]. Ha minden rendben lévőnek látszik, mégis rendre eredménytelenek a korrekciók, a faktort átmenetileg csökkentik, hogy minden korrekció több inzulint adjon, az orvosoddal egyeztetve [1].

Végleges értékként nem. A pumpát viselő, jó beállítású, 1-es típusú cukorbetegséggel élő gyermekeknél és serdülőknél a napi összadagon alapuló egyetlen képlet nem illik [17]. A valódi faktor függ az életkortól, a napszaktól, a nemtől és a testsúlytól.

Az inzulinérzékenységi faktor reggel a legkisebb, amikor az inzulinigény a legnagyobb, késő este pedig a legnagyobb [17]. A regiszter reggeli medián értékei 6 év alatt egységenként körülbelül 150 mg/dl (8,3 mmol/l) voltak. 6 és 12 év között 90 mg/dl (5,0 mmol/l), 12 és 18 év között pedig 50 mg/dl (2,8 mmol/l) volt az érték. Az 1800-as szabály kiindulópont marad, az értéket pedig teszteléssel, az orvosi csapattal együtt igazítják.