A terhességi cukorbetegség megértése: okok és gondozás

A terhességi cukorbetegség a cukorbetegség olyan formája, amely először a terhesség 2. vagy 3. harmadában jelenik meg [1]. A tested termel inzulint, de a méhlepény által elválasztott hormonok részben gátolják a hatását. Amikor a hasnyálmirigyed nem tud elég inzulint termelni ennek a megnövekedett ellenállásnak a kiegyenlítésére, a vércukrod a normális érték fölé emelkedik [2].

A folyamat fokozatosan alakul ki, ahogy a méhlepény növekszik, és egyre nagyobb mennyiségben bocsát ki diabetogén, vagyis vércukoremelő hormonokat [1]. Az olyan tényezők, mint a terhesség előtti túlsúly, a 35 év feletti életkor és a családban előforduló 2-es típusú cukorbetegség, növelik ennek az állapotnak a kockázatát. A terhességi cukorbetegség azonban nyilvánvaló kockázati tényezők nélküli nőknél is előfordulhat.

A terhességi cukorbetegség alapvetően átmeneti, a terhességre jellemző okában tér el a többi típustól [2]. Az 1-es típusú cukorbetegségben az immunrendszer elpusztítja az inzulintermelő sejteket, és ez a pusztulás végleges. A 2-es típusú cukorbetegségben a szervezet több év alatt válik ellenállóvá az inzulinnal szemben, az életmód és a genetikai hajlam miatt.

Terhességi cukorbetegségben az inzulinrezisztenciát a méhlepény hormonjai okozzák, és a szülés után rendszerint megszűnik [1]. Nem autoimmun betegség, és nem jár a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek, vagyis a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjeinek pusztulásával. Kezelésre általában csak a terhesség alatt van szükség, bár a későbbi 2-es típusú cukorbetegség kockázata megnövekedett marad, ahogy az alábbi ábra mutatja [3].

A terhesség előtt a hasnyálmirigyed elég inzulint termelt a tested szükségleteihez. Nem voltak olyan méhlepény-hormonok, amelyek zavarták volna az inzulin hatását. A tested egyensúlyt tartott az inzulintermelés és a sejtjeid glükózigénye között [4].

Terhesség alatt a tested több energiát igényel, és megváltozik, ahogyan a glükózt használja. A méhlepény hormonjai fokozatosan növelik az inzulinrezisztenciát, a hasnyálmirigynek pedig meg kell kétszereznie, sőt háromszoroznia az inzulintermelését [1]. Ha ez az alkalmazkodóképesség kimerül, hiperglikémia, vagyis terhességi cukorbetegség alakul ki.

A terhességi cukorbetegség meghatározása szerint átmeneti állapot, amely az esetek többségében a szülés után megszűnik [2]. Amikor a méhlepény megszületik, az inzulinrezisztenciáért felelős hormonok gyorsan eltűnnek [1]. A vércukor rendszerint a szülést követő első órákban vagy napokban visszatér a normális értékekhez.

Az, hogy átmeneti, azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek hosszú távú következményei. Azok a nők, akiknek kórelőzményében terhességi cukorbetegség szerepel, továbbra is veszélyeztetettek a 2-es típusú cukorbetegségre. Közülük 30–50%-nál a következő 15–20 évben 2-es típusú cukorbetegség alakul ki, az élettartam-kockázat pedig elérheti a 60%-ot. Ezért a szülés utáni vércukor-ellenőrzés és az egészséges életmód kialakítása elengedhetetlen a 2-es típusú cukorbetegség megelőzéséhez.

A terhességi cukorbetegség leggyakrabban a második harmadban jelenik meg, rendszerint a terhesség 24. és 28. hete között [2]. Ekkorra éri el a méhlepény azt a méretet, amely már számottevő mennyiségű diabetogén hormon termeléséhez elegendő. Éppen ezért végzik a glükózterheléses vizsgálatot (OGTT) ebben az időszakban [3].

A harmadik harmadban az inzulinrezisztencia lassabb ütemben tovább nő, és a 32–36. héten tetőzik [1]. A terhességi cukorbetegség egyes eseteit később ismerik fel, ha a szokásos szűrés negatív volt, de a kockázati tényezők megmaradnak, és később mutatkoznak meg. A már az első harmadban talált, cukorbetegségnek megfelelő vércukorérték az esetek többségében a terhesség előtt fel nem ismert, meglévő cukorbetegséget jelent, nem a terhesség okozta betegséget.

A terhességi cukorbetegség világszerte a terhességek körülbelül 14%-át érinti, a vizsgált népességtől és az alkalmazott diagnosztikus feltételektől függő eltérésekkel [5]. Az előfordulás térségenként jelentősen különbözik, magasabb a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Délkelet-Ázsiában [2]. Számodra ez a szám azt jelenti, hogy a 24–28. héten végzett glükózterheléses vizsgálat a szokásos terhesgondozás része, nem a veszélyeztetett nőknek fenntartott intézkedés.

Az elmúlt évtizedekben a terhességi cukorbetegség incidenciája folyamatosan nőtt, párhuzamosan a világméretű elhízásjárvánnyal [2]. Az életmód változása, az anyák magasabb életkora és az elhízás növekvő gyakorisága mind hozzájárul ehhez a folyamathoz. Az IADPSG (a diabétesz és a terhesség nemzetközi szakértői csoportja) által javasolt diagnosztikus feltételek egységesítése pontosabb világméretű becslést tett lehetővé erről az állapotról [5].

A méhlepény által elválasztott több hormon is zavarja az inzulin hatását [4]. A fő szerepet a humán placentáris laktogén (hPL) játssza: azért növeli az inzulinrezisztenciát, mert beindítja a zsírbontást, vagyis a raktározott zsír lebontását, és szabad zsírsavakat juttat a véráramba [1]. A progeszteron és az ösztrogén szintén hozzájárul a szövetek inzulinérzékenységének csökkenéséhez.

A kortizol, a mellékvese által termelt hormon, szintén emelkedik a terhességben, és a glükokortikoidreceptorokra, vagyis a sejtek azon pontjaira hatva erősíti az inzulinrezisztenciát, amelyeken keresztül kifejti hatását [6]. A méhlepényi növekedési hormon és a leptin egészíti ki ezt az összetett hormonális képet, amely megterheli a hasnyálmirigy inzulinelválasztó képességét [4].

Igen, terhességi cukorbetegség elvben bármelyik terhességben előfordulhat, olyan nőknél is, akiknél nincs látható kockázati tényező. A kockázat azonban jelentősen nagyobb, ha egy korábbi terhességedben volt terhességi cukorbetegséged [7]. Az érintett nők 30–84%-ánál egy későbbi terhességben újra kialakul a terhességi cukorbetegség, a magasabb arányok a nagy kockázatú népességekre jellemzők [8]. A második terhességben körülbelül 10 nőből 4-nél tér vissza a terhességi cukorbetegség [7].

A valószínűséget növelő további tényező a túlsúly, a 35 év feletti életkor, a családban előforduló 2-es típusú cukorbetegség és a policisztás ovárium szindróma [3]. Az, hogy volt terhességi cukorbetegség nélküli terhességed, nem szavatolja, hogy a következők is ilyenek lesznek. Minden terhességet külön kell követni, és a vércukorvizsgálat továbbra is kötelező.

A méhlepény azért befolyásolja a glükózanyagcserét, hogy folyamatosan tápanyaghoz juttassa a magzatot [6]. A magzat növekedéséhez és fejlődéséhez kizárólag az anyai glükózra támaszkodik, mert amire szüksége van, azt maga nem tudja előállítani. Az anya inzulinrezisztenciájának növelésével a méhlepény több glükózt terel a magzati keringés felé [4].

Ez a mechanizmus evolúciós alkalmazkodás, amely jól működik mindaddig, amíg az anyai hasnyálmirigy képes kiegyenlíteni [6]. A méhlepény összetett belső elválasztású szervként működik, és olyan hormonokat választ el, amelyek átrendezik az anya anyagcseréjét. Amikor ez az átrendezés meghaladja az anya alkalmazkodóképességét, terhességi cukorbetegség lesz az eredmény [1].

A méhlepény megszületése után az inzulinrezisztenciáért felelős hormonok gyorsan eltűnnek a keringésből [1]. Az esetek többségében a vércukor a szülést követő első órákban vagy napokban visszatér a normálishoz. Az inzulinnal vagy szájon át szedhető vércukorcsökkentővel végzett kezelést rendszerint közvetlenül a szülés után abbahagyják. Az időzítés és a döntés azonban az orvosi csapatodra tartozik, amely tovább követi a vércukrodat [2].

Elengedhetetlen azonban, hogy a szülés után 4–12 héttel glükózterheléses vizsgálaton essél át, amely megerősíti, hogy a gond megszűnt [3]. A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata hosszú távon megnövekedett marad, ezért éveken át tartó, évenkénti ellenőrzés ajánlott. A szoptatás, a normális testsúly megtartása és a rendszeres testmozgás jelentősen csökkentheti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát annál az anyánál, akinek kórelőzményében terhességi cukorbetegség szerepel [9].